Biztosítási jogviszonyok hierarchiája

Biztosítási jogviszonyok hierarchiája alatt a munkaviszonyunk, őstermelői, egyéni és társas vállalkozói jogállásunk (stb.) sorrendjét értjük. Ha magánszemélyként több jogviszonyunk alapján is biztosítottak lehetnénk, melyik élvez elsőbbséget a másikkal szemben? Erre a kérdésre próbálunk választ találni most nektek.

Biztosítási jogviszonyok fajtái

A Tbj. törvény 6. §-a tulajdonoképpen tételesen felsorolja, hogy belföldi (vagy akár külföldi) magánszemélyként Magyarországon milyen esetekben minősülünk biztosítottnak.

Az alábbi biztosítási jogviszony fajtákat tartalmazza a törvény:

• munkaviszonyban,
• közalkalmazotti jogviszonyban,
• rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban,
• közszolgálati jogviszonyban,
• kormányzati szolgálati jogviszonyban,
• politikai szolgálati jogviszonyban,
• biztosi jogviszonyban,
• ügyészségi szolgálati jogviszonyban,
• bírói szolgálati jogviszonyban,
• igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban,
• nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban,
• ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban,
• vendégoktatói ösztöndíjas jogviszonyban,
• közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy,
• a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja,
• a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja,
• a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
• a honvédelmi alkalmazott,
• az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló (a továbbiakban együtt: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,
• szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, kivéve
  • az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, képzésben részt vevő személy, hallgató tagját – 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is -,
  • a közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő tagját, és
  • a szociális szövetkezetben tagi munkavégzés keretében munkát végző tagot,
• álláskeresési támogatásban részesülő személy,
• egyéni vállalkozó,
• társas vállalkozó,
• díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével – ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét,
• egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy,
• mezőgazdasági őstermelő, ha az öregségi nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve
  • az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját,
  • az egyéb jogcímen biztosítottat (megbízás alapján biztosított kivételével),
  • a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte,
• a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy,
• állami projektértékelői jogviszonyban álló személy, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, vagy naptári napokra annak harmincad részét,
• a köztársasági elnök saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő házastársa arra az időre, amelyre a fennálló biztosítással járó jogviszonyában a biztosítása szünetel, vagy nem rendelkezik más biztosítással járó jogviszonnyal.

A fentiekben kiemeltük félkövérrel, amely biztosítási jogviszonyok gyakran előfordulnak egymás mellett párhuzamosan egy magánszemély esetén és amely ún. „többes jogviszonyt” eredményez.

Biztosítási jogviszonyok hierarchiája

A járulékfizetési kötelezettség szempontjából többes biztosítási jogviszonyunk esetén vizsgálni kell, hogy melyik biztosítási jogviszony előzi meg a másikat járulék (vagy tételes adó) fizetés szempontjából.

Mezőgazdasági őstermelő biztosítási jogviszonya

A Tbj. és a Kata törvény (lásd lentebb) alapján mondhatjuk, hogy aki mezőgazdasági őstermelő jogviszonya mellett tulajdonképp bármilyen egyéb jogcímen biztosított az nem kötelezett őstermelőként a jogszabály szerint havi, negyedéves kötelező járulékok megfizetésére. A megbízási jogviszony kivételével jó formán minden jogviszony „felülírja” őstermelői biztosítási jogviszonyunkat:

• munkaviszony, akár rész-, akár teljes idejű foglalkoztatás esetén
• egyéni és társas vállalkozói jogviszony,
• KATA törvény szerint főállású kisadózó.

A KATA törvény biztosítási jogviszony értelmezése

A KATA törvény a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti biztosítási jogviszonyra speciális szabályokat alkot a Tbj. törvényen kívül.

A főállású kisadózó, tudjuk, hogy 50 vagy 75 ezer forint tételes adó megfizetésével biztosítottá válik a fent hivatkozott Tbj. 6. §-a szerint. De mikor főállású a kisadózó? A Kata tv. 2. § 8. pontjában találjuk meg a választ erre.

Főállású kisadózó

A kisadózó, kivéve azt a kisadózót, aki a tárgyhó egészében megfelel az alábbi feltételek bármelyikének:

• legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,
• a Tbj. törvény szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
• a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
• a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
• olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül,
• rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
• a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül,
• a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll,
• a köznevelési intézményben, a szakképző intézményben vagy a felsőoktatási intézményben, az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, vagy az előzőekben nem említett államokban folytat ez előbbieknek megfelelő tanulmányokat, azzal, hogy 25. éves életévének betöltéséig ide tartozik a tanulmányait szüneteltető kisadózó is.

A fentiekből látszik, hogy aki heti 36 órát elérő munkaviszonya vagy egyéni vagy társas vállalkozói jogviszonya alapján biztosított, az nem lehet a kata szerint főállású biztosított személy.

A részmunkaidejű munkaviszony, ha nem éri el a heti 36 órát, nem mentesít bennünket az 50 ezer forint tételes adó megfizetése alól. Ha több munkaviszonyunk is van, amelyek összeszámítva elérik a heti 36 órás foglalkoztatást, akkor nem minősülünk katásként főállásúnak.

Egyéni és társas vállalkozó biztosítási jogviszonya

Egyéni és társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége többes jogviszony esetén a Tbj. törvény 42. §-ában van szabályozva a  „Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén” című fejezetben.

Eszerint több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, de figyelmmel kell legyünk a (2) bekezdésben foglaltakra is.

A 42. § (2) bekezdés ugyanis azt mondja, hogy a társadalombiztosítási járulék alapja:

• a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem,
• átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem, ha

1. egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy
2. az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó a nemzeti köznevelésről szóló törvény hatálya alá tartozó köznevelési intézményben nappali rendszerű iskolai oktatás keretében vagy nappali oktatás munkarendje szerint folyó oktatásban, a szakképzésről szóló törvény szerint nappali rendszerű szakmai oktatásban, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy EGT-államban vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.

Ebből látható, hogy egyéni és társas vállalkozóként már csak a munkaviszony és a nappali rendszerű iskolai képzésben való részvétel mentesíthet minket a kötelező minimum járulékok megfizetése alól.

A mezőgazdasági őstermelővel ellentétben ha munkaviszonyunk nem éri el a heti 36 órát, akkor egyéni vagy társas vállalkozóként is járulékfizetésre kötelezetté válhatunk.

A munkaviszony, mint biztosítási jogviszony

A munkaviszony a heti óraszámtól függetlenül minden esetben biztosítási jogviszonyt eredményez és ezért összeghatártól függetlenül járulékot kell megállapítani a bruttó bér illetve a járulékfizetési alsó határ figyelembevételével. A járulékfizetési alsó határ alatti is lehet munkabérünk. Ez esetben a kifizető/munkáltató a minimálbér 30%-át el nem érő munkabérek esetén, legalább a minimálbér 30%-a szerint kell TB-járulékot és ezáltal szociális hozzájárulási adót fizetni.

A biztosítási jogviszonyok hierarchiája többes jogviszony esetén – példával

A biztosítási jogviszonyok hierarchiája – egymás alá- és fölérendeltéségét – legegyszerűbb szemléltetni egy példán keresztül.

Vegyünk egy magánszemélyt, aki

• katás egyéni vállakozó, aki egyidejűleg
• mezőgazdasági őstermelő magánszemély,
• személyesen közreműködő tagja egy nem katás társas vállalkozásnak és
• heti 30 órás munkaviszonnyal is rendelkezik.

Ebben az esetben vizsgálnunk kell először az őstermelői joviszonyát, ami a többi jogviszonyának további megítélését is eldönti. Mivel munkaviszonnyal rendelkezik, őstermelőként nem lehet biztosított. Tulajdonképp, amíg bármilyen jogviszonya van, az mentesíteni fogja őstermelőként a járulékfizetési kötelezettség alól.

Az egyéni és társas vállalkozói jogviszonyában vizsgálnunk kell, hogy munkaviszonyában a heti 36 órás munkaviszonya fennáll-e vagy sem. Tekintve, hogy példánkban nem áll fent a heti 36 órás jogviszonya, így bár biztosított már munkaviszonyában, további biztosítási jogviszonya keletkezik a Tbj. 42. §-a alapján társas vállalkozóként a nem katás gazdasági társaságban. Ez azt jelenti, hogy minimálbér vagy garantált bérminum szerint a társas vállalkozás is meg kell fizesse a minimum járulékokat vagy tagi jövedelme szerinti járulékokat a magánszemély után.

A kata törvényből eredően a katás jogviszonyát csak az előzőek vizsgálatát követően végzem el. Tekintve, hogy a Kata tv. 2. § 8. pont g) alpontja alapján a gazdasági társaságban nem kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak minősül, ezért nem minősül egyéni vállalkozóként főállású kisadózónak. Katás egyéni vállalkozásában a 25 ezer Ft tételes adó megfizetésére lesz kötelezett.